Sziasztok!
Volt időm végre olvasni. Nem véletlenül ezt olvastam el előbb... De előtte a regény hátulja.
Petra, a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid.
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És innét kezdve pokollá válik az élete.
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább.
Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.
A regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.
Na és most a véleményem. Bár szerintem annyi könyv kritika van, hogy lehet felesleges. Megpróbálok nem spoilerezni de nem ígérek semmit.
Mivel hétköznap olvastam ezért sajnos három napomba tellett, míg kiolvastam. De amikor le kellet rakni, mint ha a fogamat húzták volna ki annyira fájt és nem akartam lerakni. Inkább folytatni akartam tovább az olvasást. Nagyon jó könyv nekem tetszet a szomorú vége ellenére is.
Imádom az olyan könyveket, ami beszippant a történetével. És ez az volt. Annyira beleéltem magamat a "jelenbe", hogy a 100 oldalnál már szinte el is felejtettem a prológust. De mikor muszáj volt letenni és végig gondoltam mi volt eddig mondom vajon a vége olyan lesz, mint az
Osztály című filmnek. (Spoiler lehetőség azért van vörössel a cím.) És igen olyan lett a vége.
Olvastam érdekességeket a könyvről és kiderült e cím ellőt még volt kettő, de a végén ez lett. Bevallom a másik két cím nem kelltette volna fel ennyire az érdeklődésemet, mint a Fogadj el! Úgyhogy jó választás volt a cím.
Én mindenkinek, aki valaha is terrorizált másokat ajánlanám a könyvet. Hátha elgondolkodnának rajta. Az a baj, ha kötelezővé tennénk, biztos nem olvasnák el.
Egyébként egy csomó Alvin és a mókusok dal illene a könyvhöz. Pl.: Istenek szemével, Az ember maradjon ember, Az erdőtől a fát, Nem elég, Aludj csak, Paraszt stb.
Könyv tanulsága: ne hazudj úgy is kiderül, add mindig önmagad, ne terrorizálj senkit, mert a viszályára fordulhat, vigyáz a véletlenekkel mindig a legváratlanabb pillanatban jelenek meg és a legrosszabbat hozhatják ki az életből. Egyszer eljön a pillanat amikor nem uszód már meg a dolgokat és mindenért fizetned kell, kamatostul.
Véleményem a történet végén a karakterekről.
Ákos. Rajta meglepődtem, hogy éles helyzetben ilyen bátor és vezéregyéniség. Az elején kis visszahúzódó szótlan volt. Nem sok vizet kavart.
Borús tanár úr. Őt sajnáltam is meg nem is. De az, hogy nem védte meg Petrát az nem egy osztályfőnöki viselkedés. Ilyen szempontból hasonlítót az én osztályfőnökömre. Talán ezért is van bennem ez a kettős érzet. A gyerekeit persze sajnálom.
Csenge, Kata és Zsolt. Őket egyáltalán nem sajnáltam. Bár az író nem tért ki a családi hátterükre. De akkor sem sajnáltam őket. Amit Petrával tettek az embertelen. Jó tudom ők csak a talpnyalók, de akkor is. Sorba állhattak volna észért, bátorságért meg emberségért. Úgyhogy őket nem sajnáltam. Sőt Katának és Zsoltnak is félre tettem volna egy-egy..... Már, mint úgy értve nem csak megsebezni őket.
Barbara és Bálint. Lehet engem szívtelennek hívni, de őket se sajnáltam meg. Bár azt sajnálom, hogy Barbara nem tudja, kinek köszönheti a..... Jó Bálintot majdnem sikerült megsajnálnom, de el is illant ez a sajnálat. Attól még, hogy ez történt a múltban meg ilyen a családi háttér még nem kellene így viselkedniük. Szégyen. Ők is sorba állhattak volna emberségért. Egyébként nem értem miért piszkálták Petrát mikor ők is ugyan ügy hazudtak a többieknek annyi különbséggel, hogy az ő titkuk nem derült, ki mint Petráé. Inkább lekellet volna venni az álarcot és segítséget kellet volna kérniük a barátaiktól.
Zoli. Na, őt először ki nem állhattam aztán nagyon megsajnáltam. Már azt kívántam, hogy ne legyen semmi baja és, hogy a végén tovább élhessen, és megmutassa, mi van a maszk mögött. Mert szerintem legbelül gondoskodó, vagyis ahogy az anyával viselkedet szerintem legbelül az. Ha más lett volna, a baráti körülmény biztos másképp viselkedet volna, de félt, hogy ha kiderül a titka őt is kitagadják, mint Petrát. Szerintem pont neki kellet volna kiállnia Petráért ez miatt az érzése miatt. Ha levették volna mindannyian az álarcukat és megmutatták volna a valódi énüket és beszéltek volna a múltról és a családról ez mind nem történt volna meg és a barátságuk is szorosabb lett volna meg igazabb meg még talán segíteni is tudtak volna egymáson. Szóval őt nagyon sajnáltam a végén már komolyan könyörögtem, hogy ne legyen baja, mert megnéztem volna az igazi énjét, de sajnos nem így lett.....
Mielőtt rátérnénk a két főszereplőre. Őszintén kíváncsi lettem volna, a szülök reakciójára. Hogy ők, hogy élik ezt meg, hogy a gyerekük szekálták az egyik társukat és mivel nem hagyták abba be póccent és....... Vajon hibásnak tartanák magukat? Hogy nem jól nevelték őket? Vagy nem álltak ki értük mikor kellet volna? Vagy máshogy kellet volna nevelni őket? Lekellet volna szidni vagy nem megadni nekik mindent? Esetleg más életet választani a családon belül vagy szétmenni? ..... Kíváncsi lennék az ő reakciójukra. Hogy az eszükbe jut-e, hogy az ő hibájuk is? Mert ha másképp nevelték volna őket és kiálltak volna értük, akkor ez nem történt volna meg. Remélem, egyszer megtudom.
Ja, Áront kihagytam. Ízé... szemét aztán nem, sőt a végén már aranyos... Nem kéne a betegségét félvállról vennie. Értem, hogy tini, de akkor sem... Jó meg értem miért volt először szemét, de én nem igazán tudtam kiigazodni rajta meg kiismerni. Sajnálom, hogy őt nem ismertem meg jobban...
Petra és Dávid. Hogy is fogalmazzam magamra ismertem a két főszereplőben. De erről ennyit. Sajnálom mindkettőjüket. Petrát sajnálom, hogy erre a döntésre jutott pedig egy kedves, segítőkész lány. Miért nem kért inkább segítséget Dávidtól? Dávidot azért sajnálom, mert örök életre lelkifurdalása lesz Petra miatt, hogy itt kellet, hagynia egyedül és mire vissza jött ez lett a vége pedig ő is kedves és segítőkész. Vajon túl jut egyszer rajta?
Petra utolsó mondatát nem tudom pontosan kinek szánta.
“Az élet csodaszép” magának, hogy befejezze, amint elkezdet vagy Dávidnak, hogy tovább tudjon lépni vagy mindkettejüknek? Ez egy örök rejtély marad.
De Áront talán jobban megismerhetem és a kérdésre, hogy Dávid túljut-e egyszer rajta talán megkaphatom. Csak gyűjtenem kell pénzt és várni legalább egy 20% kedvezményt, hogy megvegyem a könyv spin-off kötetét a Mikrofonpróba-t. Jó nem kellet volna, először a Fogadj el!-t olvasni, mert a könyvsorozat magában is olvasható, de ha van egy "előzmény" ami hamarabb íródott előbb azt szeretem elolvasni. De ha mondjuk az előzmény az öt kötetből a harmadik, akkor nem a harmadikkal kezdem, hanem elolvasom az első két kötetet.
Őszinte leszek nem értek a cipőkhöz így nem tudom, melyik cipő melyik karakteré lenne. A táncos cipő az biztos Xiara-é. A könyv hátuljáról tudom. Szerintem a másik lánynak vagy az a fehér tornacipő az övé vagy ez a világos barnás cipő itt jobboldalt szerintem ez elmegy fiú és lány cipőnek is. De őszintén fogalmam sincs. A maradék két cipőn a nadrág bő ezért gondolom, hogy fiú-é.
Elég hosszúra sikerült a bejegyzés elnézést érte.
Viszlát, a következő bejegyzésig:
Dy
