Nekem nagyon tetszik egy vers, ami szerintem illik is ide meg teljesen igaz. Mindenkinek ajánlom, hogy fogadja meg a verset.
Találtam egy dalszöveget, ami szintén ide illik. A számot beillesztem, és a szöveget leírom. Ennek is ajánlom a megfogadását.
Plusz találtam képeket még és azt is berakom. Valamelyik kép illik az előző bejegyzéshez valamelyik meg csak megfogandó.
Kezdjük, a versel.
Aranyosi Ervin: Kiálltam a sorból
Hej barátom, van-e dédelgetett álmod?
Beálltál a sorba és most nem találod?
Látod a sok embert? Mind-mind azt keresi,
s hiszi, ott a sorban, másoktól ellesi!
Majd ott megmutatják, hogyan kell elérni,
hogyan kell harcolni, erősektől félni.
Mások hátán mászni, gyengét eltaposva,
s mikor számon kérnek, lapulni laposra.
Nekem elegem lett, kiálltam a sorból,
nem válik gazdaggá, aki pénzt megspórol!
Lemond örömökről, hogy vegyen valamit,
eladja a lelkét, s mást is erre tanít!
Ám, aki robotol magát teszi rabbá,
s a megszerzett kincs sem teszi gazdagabbá!
Mások irigysége az összes öröme,
s hamar reá szárad a szerzett kincs zöme.
Kiálltam a sorból és elkezdtem élni,
elengedtem múltam, jövőt sem kell félni!
Inkább kiélvezem perceimnek sorát,
fütyülök a széllel, rúgom az út porát.
Szívemben szeretet, két kezemmel szórom,
gyakrabban nevetek, sosem morgolódom.
Álmaim követem, békés úton járok,
a lelkembe nézve magamra találok!
Kiálltam a sorból, álmaimnak élek,
ha akad cimbora, hát vele zenélek!
Kenyerem megosztom, ki éhesebb nálam,
s tudom, nekem sem fog felkopni az állam.
Minden gazdagságom képzeletem adja,
s minden reggel felkel életem új Napja,
nem vagyok átlagos, kilógtam a sorból,
s nem zavar, ha ezért pár rabszolga korhol.
Tudod, még szebb lenne, ha más is kiállna,
ha az emberekből szabad lélek válna,
olyan, aki teremt, álmot vált valóra,
kik egymásért élnek, míg ketyeg az óra!
Milyen jó is lenne egymásért dolgozni,
egymás örömére világot foltozni.
Szeretettel venni egymást körbe-körbe,
s büszke szívvel nézni bele a tükörbe!
Most pedig jöjjön a zeneszöveg.
Dorothy - Miért legyek
Annyira tisztán emlékszem
Még most is röhögök az egészen
Mikor annyit mondtam merészen
Köszönöm, viszlát, leléptem
Nem kérek abból a jóból
Kiálltam régen a sorból
Karmok helyett a madarak
Felcsatoltam a szárnyamat
Miért legyek olyan mint bárki más
Kilógok a sorból, nem vitás
Nézőpont kérdése mindig a felfogás
És ha engem kérdezel
Nekem így minden megfelel
Aki meg másképp csinálná
Csinálja, de engem nem érdekel
Kipróbálom, ha jó nekem
Ameddig tehetem, élvezem
Nyomok rá tejszínhabot
Ha nem kérsz belőle, nem adok
Zsebemben egy marék jókedvvel
Életre éhes szemekkel
A hazug csodára nem várok
Magamnak igazit csinálok
Miért legyek olyan mint bárki más
Kilógok a sorból, nem vitás
Nézőpont kérdése mindig a felfogás
Miért legyek olyan mint bárki más
Kilógok a sorból, nem vitás
Nézőpont kérdése mindig a felfogás
És ha engem kérdezel
Nekem így minden megfelel
Aki meg másképp csinálná
Csinálja, de engem nem érdekel
Én nem leszek olyan mint bárki más
Kilógok a sorból, nem vitás
Nézőpont kérdése mindig a felfogás
És ha engem kérdezel
Nekem így minden megfelel
Aki meg másképp csinálná
Csinálja, de engem nem érdekel
Viszlát, a következő bejegyzésig:
Dy










Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése